Never ending project

És igen... véget ért! Jött ma ügyfél és annyira tetszett neki, hogy lenyomott két puszit. Azt mondta, hogy ez nem is úgy néz ki mint egy termék katalógus, hanem mint egy könyv... ennél nagyobb elismerést még életemben nem kaptam. Szóval elméletileg kurva jó napomnak kellene lennie, de mégsincs így. Jött egy mázsa egyéb munka, ami miatt kicsit megint elkapott a szorongás. Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire utálom, ha határidőre kell dolgozni. Pláne ha az a határidő nagyon szűk.
Találtam egy nagyon sirály boltot Dorothyval (aki utálja ha így hívják). Mostanában sokat foglalkozom a lakberendezés témával, mivel egyrészt felújítottunk, másrészt meg feltett szándékom minél előbb lakáshoz jutni. Az üzlet neve KARE.
Ebbe lettem első látásra szerelmes:Mostanában nagyon tetszik nekem mikor a minimál stílus keverve van a mediterránnal és ezzel a barokkal. Bár hozzátenném, irtó könnyű elrontani az ötvözést... azért majd egyszer remélem lesz lehetőségem egy kísérletet tenni :).

Pigmentfoltok

Nos, ezzel a problémával küzdök már évek óta. Faszán szétszoliztam a bőrőm és szépen kilalakult. Viszont találtam egy nagyon komoly terméket, ami VALÓBAN hat. Igaz nagyon drága, de mivel véglegesen hat, ezért megéri:
Egyébként minden rendben megy. Azt hiszem kitaláltam a szakdoga témát, és pénteken be is tudok menni órára... végre. Ezenkívül ez a hetem már lájtosabb is melóügyben.

Első Auchan...

...kampányom keyvisualja:

Túlóra over(?)!

Jó hír (nekem), hogy a héten megszűnnek a túlórák egy kis időre, rossz hír viszont, hogy a hét elején még valszeg (kedden is) várható.

Mivel ismét van egy kis fejfájásom, feltételezem, hogy megint közeleg a jó idő... remélhetőleg mostmár véglegesen. Ami azt illeti tavaly ilyenkor már rég bicajoztam, nem jó ez így.

Suliban szívás van, legfőképp mert már lassan ki kell választani a szakdoga témát (májusig). Mondanom sem kell, hogy én még úgy kb sem tudom miről akarok írni. Vagyis van egy sejtésem, de még nem bírtam végig olvasni a listát, ami elég hosszú. Meg ugye már megy a nyomasztás az évvégi évfolyamdoga miatt, ami ugyebár ismét team munka (ami nem az erősség, így hogy mindenki dolgozik).

Alapvetés:

"Evolúciós késztetés, hogy törődünk azzal, aki fontos nekünk, és evolúciós késztetés az is, hogy leszarunk mindenki mást." (Dr. House)

...asszem akarva sem tudtam volna jobban megfogalmazni.

ÁLhétfő

Hát hosszú küzdelem volt, de azt hiszem az első felvonásnak vége. Ezt most értem munkaügyileg is és az otthoni festés munkálatokra is.

Előszöris meló. Olyan brutális mennyiségű volt a munka, hogy nem kicsit csúsztunk bele a hosszú hétvégébe. Péntek éjjel 1-ig voltam bent, szombaton (mikor mindenki pihent) reggel tíztől este tízig. Már olyan szinten voltunk, hogy csocsóztunk az ügyféllel... Őszintén, ilyen még sosem fordult elő. Valahogy az ügyfél mindig számomra ilyen hidegen és távolság tartóan kezelt "fogalom" volt, de úgy látszik, hogy ez most így egy az egyben megdőlt :).

Vasárnap-hétfő: Festés. A legnagyobb szoba végül Eveliné lett. Mindenképpen töltök majd fel képeket, mert gyönyörű lett a fal. Az én szobám is változott némiképp, mert lett egyik falamon új szín, meg vettem egy szekrényt is. Mostmár csak egy függöny hiányzik és teljes lesz a kép.

Kedd: Az aktív pihenés és a feltöltődés napja. Nagyon régen éreztem már ennyire jól magam. A szép időnek köszönhetően gondoltam egy nagyot és bicajra pattantam (fáj is ma a seggem a nyeregtől rendesen). Elbicajoztam Rolhoz, majd találkoztam PRSsal. Nagyon jót beszélgettem mindkettőjükkel... sokkal többet ért most ez így mint egy mozi vagy bármi.

Szóval bár sok volt a munka és voltak holtpontok, de mégis boldognak érzem magam és a tavasz tudata csak fokoz mindent.
Ami egy kicsit hiányzik most, a baráti köröm másik része, akikkel most kicsit passzívabb a kapcsolatom. Tudom, hogy ez most csak egy állapot és változik majd, de mostanában nagyon hiányoznak nekem! Úgyhogy ha olvasnak, pusszantom őket!